Egy már megjelent könyv eredeti, kiadónak küldött szinopszisa. Nem a szokásos, de eredményes, hiszen a kiadó ráharapott. Már csak meg kellett írni.
Kinek szól? Az ötvenes években született generációnak. Sokan vannak. Ők a Ratkó nemzedék.
Miért veszik majd meg? Mert felidézi a gyerek és kamasz korukat
Hogyan? A hatvanas években készült fotók és a képekhez kapcsolódó emlékek segítségével.
Miféle műfaj ez? Asszociációs képes könyv
Micsoda? Azt mondom például: nyikorgó fülű, zománcozott tejeskannával szaladsz az utcán, lábadon magasszárú, fűzős cipő, A tejcsarnokban, a fehér olajfestékkel lemázolt, fából készült pult középső harmada, mint valami híd felnyitható. Orrod éppen a pultig ér. Ahhoz, hogy levedd róla a kenyeret, lábujjhegyre kell állnod. Te olvasol, és hirtelen látod magad hat évesen. Abból a szögből, ahonnan nézel, a fehérköpenyes asszonyságnak épp a közepe látható, köpenyének az a maszatos része, ahová tenyerét törli, miután a tejes kanna szélére akasztott két decis mérőedénnyel, piros zománcos kannádba kimérte a tejet.
Ilyen képszerűen emlékszik az átlag olvasó? Persze, csak nem tudja megfogalmazni ezt. Ezért lesznek ott a képek. Fotók a hatvanas évek hétköznapjairól.
Vannak ilyen fotók? Sok száz ilyen fotó van.
Hol? Ács Irén archívumában. A fotóművész éven 25 éven át dolgozott az Ország-Világ szerkesztőségében.
És minek ehhez szöveg: Azért, mert mindent a fényképező gép se láthatott.
Lesz benne politika? Nem lesz. Talán csak, annyi, hogy összekeverjük kicsit az idősíkokat.
Mit csinálunk? Óra közi szünetben az osztály előtti folyosón körjátékot játszunk. Hegyek között völgyek között zakatol a vonat, énekeljük. Karjainkat csuklónál keresztbe téve fogjuk meg egymás kezét, V alakba állunk és lábunkkal csúszó mozdulatokat téve körbe forgunk, miközben a többiek ütemes taps kíséretében azt éneklik, hogy egy a jelszónk, tartós béke, állj közénk és harcolj érte. A dalocska szövegét csak hat évvel később gondolom végig. 1968-ban, amikor hazánk a Dicsőséges Szovjet Hadsereg oldalán bevonul Csehszlovákiába, én pedig a középiskolába.
Na és a tények? Adhatunk mellé évenkénti kronológiát. Nem biztos, hogy kell. Még nem tudom..
S a szövegíró? Dogossy Katalinnak hívják. Huszonöt éve újságíró. Az Új tükör a Képes 7 munkatársa volt. A rendszerváltás óta a női sajtóban dogozik. Egyetlen könyvet írt: Baj van a gyerekkel címmel.
Miért csak egyet? Mert lusta. Mert azt gondolja, nélküle is túl sok a könyv és túl kevés az olvasó.
Akkor most mit akar? Egy olyan könyvet, amit valahogy senki nem akar helyette megírni.
Miért pont az Ulpius-ház Kiadónál? Mert, ha már megírja, szeretné, ha eljutna az olvasókhoz.
Referencia? A világhálón
