Mindannyiunknak vannak kedvenc regényei, kedves írói. Gondolkodtál már azon, vajon miért is szereted annyira, hogy képes lennél akár kétszer-háromszor is újraolvasni az adott író adott művét? Megfogalmaztad már magadban, mi a legfőbb írói erénye kedvencednek?
Ha még nem, itt az alkalom!
Ezzel az újabb írástechnikai feladattal két legyet üthetsz egy csapásra.
Az első légy: élvezd, hogy újra kezedbe veheted azt a könyvet, amelyet egy ideje már nem lapoztál fel. Tedd meg most! Válassz ki egy számodra izgalmas, mozgalmas részt, és olvass belőle néhány oldalnyit.
A második légy: te jössz, ugyanis újraolvasva jegyzeteket kell, hogy készíts.
Figyeld meg alaposan az író nézőpontját, stílusát, jelzőit, leírásait, dialógjait. Milyennek találod őket? Nem kell, hogy egész mondatokban jegyzetelj (persze ne fogd vissza magad, ha úgy érzed), elegendő, ha vázlatosan, néhány szóval illusztrálod a fenti pontokat.
Figyeld meg alaposan a mondatokat. Rövidek? Többszörösen összetettek? Mikor alkalmazza őket az író? Azért használja őket, hogy érzelmeket váltson ki, vagy azért, hogy még több információt adjon a megértéshez?
Milyen leíró képeket használ? Hosszan elnyúló, terebélyes mondatokkal mutatja be a környezetet vagy épp ellenkezőleg, a szereplők egymás közti párbeszédéből derül ki, hol is járunk, milyen az időjárás, a táj?
Ha idáig eljutottál, és elkészültél a jegyzettel, végre eljött a te időd!
Most próbáld te újraírni az adott részt. Nyugodtan használd a jegyzeteidet, akár a jelzőket, a fordulatokat is, vagy azokat az írói megoldásokat, amelyek tetszettek.
Hagyj magadnak erre a technikára elegendő időt és írd újra kedvencedet – úgy, ahogy csak te tudod!
