– Hallottad?
– Mit?
– Amit mondott.
– Nem. Mit mondott?
– Vagyis amit kérdezett…
– Mit kérdezett?
– Hogy miért baj, hogy a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
– És szerinted miért van?
– Nem miért van, hanem miért BAJ?
– Miért baj?
– Ezt kérdezte, hogy miért baj, hogy a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak.
– De hol?
– Mi az, hogy hol?
– Hol keresnek kevesebbet? Milyen munkakörben?
– Minden munkakörben. Általánosságban.
– Mi az, hogy általánosságban. Konkrétumot mondj.
– Hát baszdmeg, MINDENHOL, nem tudok most egyet kiemelni.
– Na szép.
– Te, meg mégis miről beszélsz? Például anyukám. Nem tudom mit dolgozik pontosan, valami üzemeltetés vezető, talán. Négyen dolgozzák ugyanazt: három férfi, egy nő. Nyilván anyám dolgozik a legtöbbet, és az ő fizetése a legkevesebb.
– És ki az igazgató?
– Mit tudom én. Nem hulla mindegy? Négyen ugyanazt csinálják, és a nő kapja a legkevesebbet.
A fiú megvonja a vállát. A lány erre kidülleszti a szemét.
– Szerinted oké, hogy egy nő ugyanazért a munkáért kevesebbet kap, csak mert nő?
– Hát, ha a történelmet nézzük…
– MIAFASZ?!? – szakítja félbe a fiút éles felkiáltással a lány.
– Szóval, ha azt vesszük, a férfi volt mindig, aki igazából a munkát végezte…
– Szerinted mégis miért? Mert a nők kitalálták, hogy inkább belehalnak a higiéniátlan szülésbe, minthogy kapáljanak pár órát, utána meg részegen teherbe ejtsenek egy szűzlányt?
– Ez az élet rendje. Nézzd meg az állatokat…
– Mi köze van ehhez az állatoknak?
– Az állatvilágban is a férfi dolgozik, a nő gyerekeket nevel.
– Jézusom. Én mindjárt elsírom magam. Te hallod, amiket mondasz?
– Az ember is állat. Mind állatok vagyunk.
– Állatok, akik a tudatuknál vannak. Állatok akik például pénzből élnek, állatok akiknél van, hogy egy nő egyedül neveli a gyerekét és alig jön ki a fizetéséből, míg a férfi kollégája két szintes lakást bérel.
– De ez nem mindenhol van így.
– De így is több helyen, mint kéne…
– Akkor én hozok egy sört – lehelte fiú miközben felállt és elindult a hűtőszekrényhez.