Lényegében a lehetetlennel próbálkozom. Elképesztő fáradtság közepette próbálom összefűzni a hét történéseit. A gondolataim kuszák. A mondatok képzése nehézkes. De menni fog.
Hétfő
Rekkenő hőség. Nyár, Budapest, Velence. Ablakok letekerve, légkondi nincs. A zene max hangerőn, a basszus dübörög, a fiú vezet. Furcsa, féltékeny fiú, vonzza a távkapcsolatokat.
Kedd
Megint a város, megint a hőség. Egy gyerekkori barátnőm azt mondja, a „távkapcsi az nem kircsi.“ Ő például kilenc hónapja boldog távkapcsolatban él. A húga pedig két éve van egy együtt egy erdélyi fiúval.
Szerda
Az egyik kedvenc emberemmel bemegyek a városba. Egyik barátnőjével, aki mellesleg a névrokonom, bevezetnek a belvárosi estéik világába. A kedvenc emberem nem mellesleg másfél hete él távkapcsolatban. Nemzetközi szerelem a köbön. Egy magas, dán, orvostanhallgató.
Csütörtök
Egy kedves barátommal, T-vel találkozom, aki T-ben lakik. Miután reggel elhoztam a járművem a szervízből, autóval megyek. T egy nyári tábort vezetett, és három hétig csupán postai úton lehetett vele kommunikálni. Azt meséli, amint hazaért beült az autóba teljesen kialvatlanul. Az első benzinkútnál vásárolt egy liter energiaitalt, amelynek a felét ott helyben megitta. Így épségben odaért a barátnőjéhez, akit nem látott három hete.
Szép.
Péntek
Este. Mondhatni siker. A hét végére értünk. Az agyhalál megihletett. Elképesztő mennyi mindent kibír az emberi szervezet. Elképesztő, milyen hatásai lehetnek a fáradtságnak. Elképesztő, hogy mennyire gyakori motívuma volt a hetemnek a távkapcsolat.
Lehet, hogy nem véletlenül?
Nagy Izabella, hobbiíró kurzshallgatónk írása
