Már megint nem akarom ezt az egészet. És már megint itt vagyok. A fennsík szélén, a kutyaszaros részen. 30 fok van, nincs rejtekadó árnyas rész. Csak a döghőség. Meg a Döme, és én. Eldördül a startpisztoly. Persze fejben. Már megint futok, már megint, megint… Hogy kinek hiányzott ez? Nem tudom.
Nekem biztos nem, mert az utolsó futóversenyem csúfos eredménnyel azt jelezte, ‘na kérem tisztelettel, visszább az agarakkal, mire az a nagy mellény, hogy te futni szoktál, amikor úgy elröpült melletted a másik három lány?’
Igen, az első kilométer után úgy éreztem, kiszakadt a szívem a mellkasomból, és még az is megelőzött, az előttem levő lány meg fülhallgatóval is visszanézett, hogy ‘kiazisten’ zihál mögötte úgy, mint egy mobil klíma.
És hiába néztem a plébánia kertjét, azt a megnyugtató hangulatot, amit évtizedek óta mindig feltölt, hiába láttam a szurkolókat a Kishídnál, és hiába ismertem a kanyarokat, a hepéket és hupákat, egyszerűen semmi nem segített. Csak lassultam, igazság szerint alaposan elfutottam a verseny elejét, megérdemeltem, hogy még bénább legyek egy kilométeren túl.
A bénaság analízise
Egy ideje már nem futok. Pont úgy viselkedem, mint a futóéletem előtt. Nem hoz lázba semmilyen verseny, nem akarok sem esőben, sem hőgutában, sem szomorkás, sem semmilyen időben futni. Nem tudom pontosan megmondani, hogy miért. Ami egy kissé aggaszt is. Mert ha legalább tudnám, hogy fáj tőle a térdem, zakatol a csípőm, nem bírom a meleget, olyan lassú lettem, amire nincs elfogadható magyarázat, csak az egészségem romló állapota -, de nem, nincs ilyen. (Mondjuk kivéve a lassulást, de az meg a pulzuskontrolláltság eredménye, és inkább a szívem zakatoljon eredményesen, mint legyek a leggyorsabb futó az utcában kifeküdve. )
Szóval keresgélni kellene az érveket, amelyek nincsenek. Egyszerűen nem futok, és kész. Talán meguntam, talán volt jobb dolgom is, mint állandóan gyűrni a kilométereket, meg különben is: nem mindegy, hogy le tudok-e rohangálni tíz kilométert vagy egy félmaratont? Néhányszor már megtettem, tudom, hogy meg tudom csinálni, ha megfelelően edzek rá.
De nem edzek.
Amitől még puhányabb, még kerekdedebb leszek, és már nyelvöltögetve tombol rosszkedvem nyara.
(Ha tovább olvasnád, akkor csak kattints ide.)
